~Mrs.Horan[BEFEJEZETT]

Jó olvasást!:) 


~9. rész. Sok mindent megtudtam!:) 

Mikor beléptem nagyon megdöbbentem.  Ott volt Bridgit a másik húgom és sírt.
- Hé Bridgit, ne sírj. - ültem mellé
- Miért ne sírnék? Lehet, hogy meg fog halni a testvérem. Te ezt nem tudod felfogni?- kérdezte magabiztosan
- De képzeld, fel tudom fogni és én is iszonyatosan sajnálom Jessicát de látod anya összeomlott és most te is valakinek kell tartani magát, hogy ne legyen káosz a családban. - mondtam könnyezve
- Tudom, de olyan furcsa látni, hogy nem sírsz senki előtt. - mondta a földet nézve
- Hidd el én is eleget sírtok este a szobámba. - mondtam megölelve
- De ugye nem fog meghalni?- nézett mélyen a síros szemeimbe
- Nem, dehogy. - öleltem meg még jobban
Még pár percig beszélgettünk az ágya mellet, de utána kiküldött minket az orvos, mert már a látogatási idő lejárt. Miközben sétálgattunk hazafelé rájöttem valamire. Arra hogy eddig nagyon nem is foglalkoztam a húgaimmal és az öcséimmel, mert igazából nem tudtam róluk semmit. Kiderült hogy Bridgit imádja lovakat, és  hogy szerelmes egy fiúba. Kicsit sokkolt ez mert én még 13 évesen azt se tudtam hogy mi a szerelem. Mire hazaértünk már mindenki a szobájában volt kivéve aput és anyut.
- Megjöttünk. - ordibáltam – Látjuk kicsit. – mondta apa
- Többiek?- kérdezte Bridgit
- Fent vannak a szobájukban. - mondta anya az emeletre mutatva
- Anya, beszélhetek veled kicsit négyszemközt?- kérdeztem lehuppanva az ágyra
- Persze, hol akarsz?- kérdezte szomorúan
- Menjünk fel a szobámba.- mondtam
Bementünk a szobámba és leültünk az ágyra.
- Na figyuz tudom, hogy ez a helyzet most nagyon rossz mindenkinek főleg neked. De segíteni akarok, amibe csak tudok. Amúgy látom kicsit már összeszedted magadat. - mondtam megfogva a kezét
- Hát igen ez most tényleg mindenkinek nagyon nehéz, de tudom, hogy túl leszünk rajta. Igen most már kicsit jobban vagyok jót tett, hogy egy kicsit tudtam itthon gondolkodni. Azt nagyon megköszönném. És hogy megy a suli, meg milyen az új munkahely?- kérdezte érdeklődően
- Hát tök jó sok új barátot szereztem, a munka is jó csak mindig nagyon elfáradok. - mondtam szomorúan
- Hé mi a baj?- emelte  fel a fejemet  
- Csak..- kezdtem bele volna  a mondatba csak elkapott a sírás és csak sírtam és sírtam
-  Ne sírj kicsim, ne sírj .- mondta nyugtatótan
- Csak tudod, eddig tartottam magamat hogy senki előtt ne sírjak de most már összerogytam. - mondtam könnyeimet letörölve
- Ell kell, mondjak valamit. - mondta komolyan anya
- Mit?- kérdeztem kíváncsian
- Hát azt, hogy nekem is volt még egy testvérem csak egy betegségbe szenvedett akkoriban az én anyukám is nagyon összerogyott, mint én most és én kellet, vigyázzak az öcsémre és nem omolhattam össze, úgy, mint te most. Ezt azért meséltem le, hogy látszik, hogy van valami közös bennük és mind ketten ugyanúgy gondolkodunk felnőttesen. - mondta a könnyeit visszatartva
- Ezt nem is tudtam. - mondtam egy rövid válasszal
- Na, gyere, ide ölelj meg.- mondta és megöleltem
- Minden rendben lesz. Súgtam a fülébe

Ekkor kinyílt az ajtóm és Bridgit jött be.
- Gyertek vacsi.
- Megyünk. - mondtam
Miközben vacsiztunk elég sokat beszélgettünk.  Próbáltuk elterelni a gondolatinkat Jessicáról.
- Na, én köszönöm szépen. - toltam be a székemet
- Nincs mit.- válaszolta apa
- Én felmegyek mindenkinek jó éjszakát. - mondtam majd felballagtam a lépcsőn
Miközben letussoltam rájöttem, hogy ma elég sok mindent tudtam meg és furcsa dolgok is történtek velem. Mint például az a csók, nem tudom, hogy történt, de megtörtént. Én azt a fiút nem szeretem, csak érzek iránta valami. Meg még ott volt, amit megtudtam Bridigtről meg amit anya mondott. Letusoltam majd átvettem a pizsamámat majd ledőltem az ágyamba és elaludtam.